Milyen anyagcseretípus vagyok?

Milyen anyagcseretípus vagyok?

Az utóbbi időben sokat foglalkoztam az anyagcsere elvével. Sok embernek, köztük nekem is egyes diéták nem úgy fejtették ki a hatásukat, mint másnál.

Miért van, hogy egyes embereknek sikerül, másnak pedig nem használ egy bizonyos diéta?

Ettől régen teljesen kivoltam!

Nemrég viszont én is beláttam, hogy ennek gyakran az az oka, hogy nem veszem figyelembe az anyagcseretípusomat. Egyes diétákat, mikor kipróbáltam nem éreztem magam fittnek, leverté és tompává tett. Most már belátom, hogy az oka, hogy nem vettem figyelembe az egyéni adottságaimat. Szerintem sokatok lesz így ezzel.

Ha jól belegondolunk egy adott diéta mindenkire ugyanúgy hat és ugyanolyan sikerrel jár?

Végiggondolva, a realitás elvén már adott is a válasz, hogy NEM.

Egy pár gondolatot összeszedtem az anyagcseretípusokról, mivel a

-tápanyagok,

-szénhidrátok,

-fehérjék,

-zsiradékok

nem mindenkire hatnak egyformán.

Ami nekem jót tesz, az másnál túlsúlyt idézhet elő, vagy éppen fordítva.

Az anyagcsere fogalma már önmagában hordozza, hogy az anyagok kicserélődnek, átalakulnak, hogy szervezetünk működni tudjon. Életünk motorjának is hívhatnánk, mégis sok ember nem is figyel erre.

Itt fontos megemlítenem, hogy ezért van szükségünk testtudatosságra, hogy testünk motorját komolyan vegyük.

Születésünkkor magunkkal hozott anyagcsere tulajdonságaink életünk végéig változatlanok maradnak. Ezt legjobb, ha elfogadjuk és ennek tudatában odafigyelünk a zsír, fehérje, szénhidrát, energia harmóniájára.

Ha olyan táplálkozási életmódot folytatunk, amelyik típusunkkal ellentétes, akkor kibillenünk az egyensúlyunkból. Nem kell ebben hinni, egyszerűen figyeld tudatosan a saját tested.

4 kérdést kell figyelembe vennünk magunkkal kapcsolatban:

1. A tápanyagok megemésztése gyors, lassú vagy egyenletes?

2. A szimpatikus vagy a paraszimpatikus idegrendszer dominál?

3. Melyik mirigyek játszanak fontos szerepet?

4. Milyen a vércsoportunk?

Mikor ezeket a kérdéseket elolvastam, nem tudtam, hogy mihez is kezdjek, nem vagyok én orvos, honnan tudjam ezeket. Érdemes ilyenkor tovább olvasni, hiszen olyan információkra is sor kerülhet, melyet lehet, hogy most még nem annyira értesz, de mindez képes beépülni a tudatunkba. Később emlékezni fogunk rá, és valahogy egy főzésnél, vagy egy éttermi rendelésnél eszünkbe fog jutni a megfelelő információ. Tehát érdemes mindig az ilyen anyagokat, mélyen elolvasni.

Három alapvető típust különböztethető meg:

  1. Szénhidráttípus:a tápanyagokat lassan és alaposan égeti el, és a szénhidrátfelvételnek köszönhetően sokáig nem éhezik meg. Ugyancsak sok szénhidrátra van szüksége a szimpatikus idegrendszeri típusnak: magas teljesítménye és kivételes munkatempója sok ilyen jellegű tápanyagot igényel. Mindkét anyagcseretípusnak tehát ugyanolyan jellegű táplálkozásra van szüksége, ha eltérő okokból is. Számára az étkezés nem különösebben fontos. Elsősorban a kenyeret, a tésztát, a krumplit és a rizst szereti. A zsíros és sok húst tartalmazó ételek fáradttá teszik és hizlalják. Kedveli a vegetáriánus fogásokat. Javaslat: sok szénhidrát, kevés zsír és fehérje. Arány: 60:40 százalék. Inkább növényi koszt.

    Igazán neki való: gyümölcs, bogyók, gabona, zsírszegény tejtermékek.
  2. A vegyes-típus: genetikailag alkalmas a kiegyensúlyozott táplálkozásra. A tápanyagokat egyenletesen égeti el, és idegrendszeri működésében is a kiegyensúlyozottságra hajlamos. Szeret enni, de számára nem ez a legfontosabb az életben. Nem kedveli az egyoldalú táplálkozást. Akkor érzi magát jól, ha vegyes kosztot ehet. A zsíros hús nem tesz neki jót, viszont szereti a hagyományos mediterrán konyhát. Javaslat: mérsékelt mennyiségű szénhidrát, fehérje és zsír, arányuk: 50:50 százalék.

    Igazán neki való: vegyes koszt. Kevésbé alkalmas élelmiszerek: karfiol, földimogyoró, lazac, gomba, lencse, marha- és a borjúmáj.
  3. A fehérje-zsír típus: gyors szénhidrátégető elegendő mennyiségű fehérjét és zsírt igényel optimális energia egyensúlyához. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a paraszimpatikus típus: a szimpatikussal ellentétben, akinek gyors élettempójához sok szénhidrátra van szüksége, a paraszimpatikus típusnak aktivizálnia kell anyagcseréjét és kielégítő mennyiségű fehérjebevitelről gondoskodnia. Beállítottsága inkább az elgondolkodás, a nyugalom és a kíméletes életmód. Imád enni, fontosak számára a kulináris élmények, és sok pénzt hajlandó kiadni ételre. Szereti a húst, a halat, a tojást és a tejtermékeket. A szénhidráttúlsúlyú ételek levertté teszik és gyorsan éhségroham alakul ki nála.

    Javaslat: sok fehérje és zsír, kevés szénhidrát, arány: 60:40 százalék.

    Igazán neki való: hüvelyesek, szárnyashús, barna kenyér, avokádóolaj.

    (Ebbe a csoportba tartozom én is, így a tapasztalataimat megosztom veletek a blogbejegyzésekben.)

Aki folyton kimerült, jól teszi, ha átgondolja étkezési szokásait. A megfelelő étkezés valósággal csodát tehet.

Ezt a három alapvető besorolást különböztetjük meg. A finomabb megkülönböztetéshez az egyéni mirigyhelyzetet, a vércsoportot és a mindenkori életkörülményeket is figyelembe kell venni, akárcsak a testformát és az esetleges zsírpárnák elhelyezkedését.

Következő blogbejegyzésemben a vércsoportokra is kitérünk, most azonban olvass tovább.

Hogyan segít az információ gyűjtés túlsúly esetén?

Minden értékes információ. Ha valahol magadra ismersz érdemes átgondolni. Ha pedig nem hallottál új infót, akkor jó volt egy kis ismétlés. Sosem hallhatjuk elégszer ezeket az információkat. Haladj tovább az olvasással.:-)

Ha például valaki túlsúlyos, feltételezhető, hogy ebben a mirigyei is szerepet játszanak, de azt is figyelembe kell venni, pontosan hol helyezkednek el a testén a zsírpárnák. Ha például a hasa, a melle és a combja túl kövér, akkor ez arra utal, hogy az illetőnek kielégítő mennyiségű fehérjére van szüksége, ugyanakkor a szénhidrátbevitelét csökkentenie kellene. Így be kellett látnom, hogy csökkentenem kell a szénhidrátot, ami nem azt jelenti, hogy nem kell fogyasztani. Én a reggeliben és az ebédben, benne hagytam a szénhidrátot viszont a vacsoránál jóval kevesebbre csökkentettem. Nekem ez vált be, de hangsúlyozom mindenki más, így neked lehet, hogy másképp jön ez be. Ezt csak úgy tudhatod meg ha figyeled saját magad és jegyzetelsz.

Ha a gyümölcsökre gondolunk, ne felejtsük el, hogy azok is a szénhidrátok közé tartoznak, gyümölcscukrot tartalmaznak, amely az emésztőrendszerbe jutva gyorsan emeli a vércukorszintet. Gyakran figyelhető meg gyümölcsevés után az éhségroham. Éppen ezért a szénhidráttípusnak a gyümölcsöt fehérjével (például tejszínnel vagy túróval) kombinálva tanácsos ennie, és főétkezésként, nem két étkezés között.

Egyes szakértők szerint napi öt étkezésre csak a vércukorszintjüket állandó szinten tartani kényszerülő cukorbetegeknek van szükségük, a többieknek inkább napi háromra, sőt, ha nem mozognak eleget, napi kettőre. A szervezetnek is kellenek a maga böjtszakaszai, amikor éhségérzet hatására elkezdi lebontani a zsírraktárakat. Ha valaki folyamatosan eszik, akkor folyamatos az inzulinkiválasztása, márpedig ez a hormon kulcsszerepet játszik a zsírraktározásban.

Amennyiben tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg ismerőseiddel messenger- en, az mégis közvetlenebb és a későbbiekben, ha szeretne tud csatlakozni a Testfókusz Facebook oldalra, ha növelni akarja a saját testtudatosságát.

Köszönöm, hogy időt szántál az olvasásra és köszönd meg magadnak is, hogy információt gyűjtesz és elindultál egy tudatos úton.

Üdvüzlettel:

                              Mindful Timi

Tovább a blogra »